holdszemüveg
Este feltettem a holdszemüvegem,
2in1 nyári akcióban vettem,
(Ez nem csak a nap sugaraitól véd,
Telihold fényétől is óvja szemét! )
Csak ültem a kedves mellett csendesen,
Fogta kezem, s nem értette, úgy hiszem,
Hogy miért nem jön el a farkasember,
Meg a zord éji árnyék hová tűnt el,
De bámult velem megértőn a Holdra,
S lelke a lelkemmel összesimulva
bátorított, amikor rádöbbentem:
Holdkór ellen teljesen tehetetlen
új szemüvegem... Hisz ő már rég tudja:
éltem álommal összekutyulva
élem, és holdfénybe forgatva kértem.
- Ha kész, a Főholdpincéré az érdem -
Diétás étek, kérd Te is hogyha fáj...
(- Szúnyog ellen se véd. - Hé, ne reklamálj!)
Lopott pillanatok
zord sötét vártorony őrizte bús lelkem
mosolyt, édes álmot mélyére temettem
sorsom elfogadtam, vagy lázadtam csendben?
megtört rabja voltam - s ha nem látták szöktem
komor félhomályból sejtelmes fény igéz
hazudni álnok bűn, gyümölcse édes méz
őröm ha szendergett eljött a menekvés
ellen már nem álltam, vonzott a kísértés
mire hajnal virradt mindig visszatértem
titkaim éltettek, sosem hullott könnyem
majd egy őrült éjen cinkosomra leltem
csak futottunk együtt, kezem a kezében
szívembe félcsókja szerelmet varázsolt
ölelése mesélt, magával ragadott,
s loptunk az élettől boldog pillanatot
címkék: álom, saját, vers és kategóriák: saját vers
Még senki nem szólt... És te?
Titkom, titkod
Én kíváncsi lelkem titkodat kutatja,elrejti álarcod, szereped mutatja,
nyughatatlan szemmel kutatom hibáját,
hadd leshessek alá! fedje fel világát!
Vigyázz rá most jobban, ha kicsiny rés támad
karmom feszíti szét, látni akarnálak,
fényes álcád mögött csillogóbb a való,
orcámhoz pír szegül, szégyenem maró...
Más meg ne láthasson, betakarom arcod,
ne gyűlölj meg ezért... Marad titkom titkod...
címkék: saját, titok, vers és kategóriák: saját vers
Még senki nem szólt... És te?
A Hold Leánya
Krynn messzi földjén egy új csillag született
Ott hol az istenek elhagyták az élőket
Rettegett sárkányok újra visszatértek
Igazzá vált, miről legendák meséltek
Varázsló s társai rögös útra keltek
Igérve megnyugvást Krynn büszke népének
És éj leple alatt egy új csillag született.
Holdsugár hoz majd szíveknek reménységet
Oda hol elf népnek pokol lett az élet
Lesz egy elf leány, ki - krónikák regélnek -
Dicsőséget ad újra elfek nevének.
Lelke a fegyvere, s nem ismer félelmet
El nem oltják szemében a sárkány tüzet
Ármány és cselvetés ellenfél nem lehet
Nincs gaz, kit elkerül útján a rettenet
Yrdia, hű sárkány, ki társául szegődhet
A legenda: Korivié - végre megszületett.
címkék: álom, saját, vers és kategóriák:
Még senki nem szólt... És te?
A jövő hetem
hétfőn anya leszek
vár a tündér kicsi gyerek
s mert ebből sosem elég
egész hétre jut belőle még
kedden leszek feleség
bár csak a név mi összeköt rég
megszokás meg kényszer
csak győzni kell ésszel
szerdán szerető leszek
ha kéri elétérdelek
cserébe egy kis jóért
és néhány szép szóért
csütörtökön beosztott
a főnökség már elúszott
a köz alkalmaz idénre
lassan nem jut kennyérre
pénteken majd verset írok
ne várjátok azt hogy sírok
s hogy ne üljek itthon hiába
leszek még apám kicsi lánya
szombaton majd programozok
adatbázist s kódot írok
álom helyett scriptet fejtek
ebből kenyérre is telhet
vasárnap csak én szeretnék lenni
senki kedvére nem akarok tenni
s míg körmömön a lakk megszárad
vasalok egy hétre új ruhatárat
címkék: én, saját, vers és kategóriák: saját vers
Még senki nem szólt... És te?
A bánat jegyese
háta hajlott-görbe, szemét lesütötte
teával kínáltam, asztalhoz ültettem
nekem mesélt halkan, könnyét letöröltem
gyakori vendég lett, egyre többször jött
bús szavára vágytam, ha máshol időzött
nem hagyhat egyedül, magánytól remegve!
címkék: bánat, saját, vers és kategóriák: saját vers
Még senki nem szólt... És te?
Versajánló: Korivié - Az Álmodó Hölgy
http://gothart.hu/?q=art/14732-az-almodo-holgy
Nekem készült:)
Éjszaka
Hazafelé tartok. Langyos nyári este van, az út mellől tücsök hangja hallatszik. Megint lemaradtam a többiektől, mint olyan gyakran. Nemsokára a tér mellé érek. A lelkem összeszorul, a fülemben hallom a szívem dobogását.
Az égről a telihold néz rám baljóslóan, mintha sejtené mi következik. Sejtheti is, hisz oly sokszor látta már.
Sietősre fogom a lépteimet, de nem érem utol a többieket, ma sem. A tücsökhang elnémul, egészen más zaj üti meg a fülem. Félek. Még nem látom őket, de erősödő hangjuk elárulja közeledtüket. Futó lábak dobolása. A rettegés egyre jobban eluralkodik rajtam. A területükön vagyok, és nem menekülhetek.
De talán ma gyorsabb leszek. Talán van esély. Még a tér feléig se érek, amikor meglátom az elsőt. Fut, és egyenesen felém tart. Legalább harminc társa követi. Futnak és vonyítanak. Nekem is futnom kell. Ha elérek a tér végéig, akkor nem jönnek utánam. Az már nem az ő területük.
Megbénít a félelem. Egyszer sem sikerült még gyorsabbnak lennem náluk. Szaladnék, de a lábaimat elhagyja az erő. Mintha nem is lennének, mintha semmivé váltak volna. Forró könnyem mossa az arcomat. Rettegek a farkasoktól.
Néhány méterre van már csak tőlem az első, de minél jobban erőlködöm, annál kevébé haladok. Ha kiáltanék talán meghallják. Nem vették észre, hogy lemaradtam.
-Anya, apa, gyertek vissza!-ordítanám, de hangom belevész az erőtlenségbe, lábammal együtt cserbenhagyott. Halk nyöszörgés hagyja csak el a számat, semmire se elég. Anyáékat nem is látom már. Keserű fuvallat járja át a szívemet. Érzem, többé nem találkozom velük. Nem ölelnek, nem nevetnek többé velem. Egyedül maradtam.
A falkavezér már a hátam mögött liheg. Nem merek hátranézni. Tarkómon érzem a lehelletét. Már nincs erőm futni, lassú vánszorgásom csak másodpercek töredékével hosszabbítja meg időmet.
Megbotlom egy kőben. Hatalmasat puffanok. Számban vérrel keveredik a könnyek sós íze. Elvesztem. Utólértek. Meg sem próbálok felállni, átadom magam sorsnak. A farkasok körém gyűlnek, megvárják lemaradt társaikat. Hallom vonyításuk közvetlen közelről. Jéggé dermeszt a rémület.
És megtörténik. A falkavezér fogai a lábamba vájnak. Kegyetlen hasító érzés. A többi csak a arra várt, hogy megadja a jelet. Tűhegyes fogak vájják-szakítják a húsomat.
De már nem fáj semmi. Maradék erőm is eltűnik, s semmivé válva lebegek a keserűségben és a magányban. Ennyi volt.
...
Ébredek végre. A szívem vadul kalapál, de lassan tudatára ébredek annak, hogy csak álom volt. Ismerős álom, eljött megint, mint már annyiszor. Hosszú évek óta remegtet és kínoz.
Lassan öltözöm, a hegyes fogak még utánam nyúlnak, húznak vissza, s gondolataimat újra meg újra visszakényszerítik a térre, az éjszakába. Megint kedvtelen leszek egész nap, hangulatomra rányomja bélyegét az átélt rettegés, és nem hagy majd szabadulni.
Nyúzottan ülök az autómba. Megszokott rutinos mozdulatok. Indítok, és amíg a motor melegszik zenét kapcsolok. Feltekerem a hangerőt, hogy segítsen ébredni, meg talán kiűzni a belőlem az érzést.
Fura szagot érzek, valami nem a megszokott módon zajlik ezen a reggelen. Megint az kiskocsival lenne gond? Öreg jószág, de a szívemhez nőtt. A szag erősödik, egyre jobban beleeszi magát az orromba. Ki kellene szállnom hogy megnézzem, hogy az autóval van e a gond.
A biztonsági öv felé nyúlok, de nem találom a gombot. A kezeimben mintha nem lenne erő. Félelem szorítja a szívemet egyre erősebben. Talán ez a szag megmérgez?
Minél jobban próbálnék szabadulni, annál gyengébbé válok. A cél már csak annyi, hogy a kilincset elérjem, de nem kerülök hozzá közelebb. Mintha semmivé váltak volna a végtagjaim, mintha nem is léteznének.
Kiáltani próbálok, de az üvöltő zene elnyomja a hangomat. Olyan halk és vérszegény, hogy magam sem hallom már. Könnyeimen át próbálom érzékelni a külvilágot, de sehol senki, aki segíthetne rajtam.
Még megpróbálom egyszer elérni az ajtót, de a tudatom nem irányítja már testemet. A szeretett autóm foglya lettem. Nem tudom mi vár rám, de szorongat a rettegés. Utolsó gondolatom a gyermekeim. Talán soha nem tudják meg hová tűntem, mi történt velem. Ezzel az érzéssel csúszom bele a semmibe, és válok magam is semmivé.
...
Ébredek megint, vagy tán először? Körülöttem sötétség, lement a nap már. Elszundíthattam a fotelben, a könyv amit olvastam kicsúszott a kezemből, a padlón hever. A két történet hatása alatt állok, próbálom felfogni, megérteni.
Meghaltam volna álmomban? Erről szólna a két rémmese? Az nem lehet, úgy tanultam. De akkor mégis, mi ez? Megannyi kérdés és sötét komor érzések.
Semmi kedvem elindulni a buliba, pedig már várnak. Kár hogy megígértem, hogy ott leszek, most inkább magam maradnék. Ilyen hangulatban nem leszek túl jó társaság, de talán a barátaim ökörködése felvidít majd egy kicsit. Elkészülök, fogalmam sincs milyen ruhát húztam magamra. Fogom a táskát, zárom az ajtót, indulok. A lépcsőházban jut eszembe a telefon, visszafordulok érte. Rossz ómen. Dehát én nem is vagyok babonás.
Kilépek az utcára, a levegő kicsit hűvös, sehol egy lélek. Látszólag. A rossz álmok íze mégis félelmet ültet belém. Hallgatózok, mintha lépteket hallanék a hátam mögül. Hátranézek, de sehol senki. Gyorsabbra veszem a tempót, nem kell messzire mennem, szeretnék már túl lenni a pár perces sétán.
Megint a hangok. Riadtan hátranézek, és most nem a képzeletem játszott velem. A közeli utcasarokról most fordultak be hárman. Ők hárman... megismerem őket mozgásukról, tempójuktól. Közelednek. Félek. Talán mégse kellett volna visszafordulnom a telefonért, akkor ma elkerülhettem volna őket.
Gyorsítok a tempómon, de nem haladok egész gyorsan. Megfordul a fejemben, hogy megállok egy pillanatra, leveszem ezt az átok magassarkút, úgy gyorsabban haladhatok, de soknak tűnik az így elvesztegetett idő. Ebben kell futnom.
Nekilódulnék, de már mögöttem vannak, felesleges a próbálkozás. A középső elkapja a karomat és magához ránt. Karját a nyakam köré kulcsolja, hátam a hatalmas testéhez simul. Valamit mond, de nem értem, csak a lehelletét érzem a nyakamon, ami undorít, és félelemmel tölt el. Kiáltanék, de nem tudok, elfogy a levegő, még nyöszörgésre sem futja. Könyökömet döfném hátra, bele a gyomrába, de a karom nem engedelmeskedik, erőtlen megmoccan majd visszahull. A testem lassan köddé válik, érzem hogy belevész a semmibe, s csúszik utána a tudatom is, rettegéssel és keserűséggel oldódom fel az ürességben.
...
Ébredek... Ébredek?
címkék: és kategóriák: saját írás
Hangját hallatta eddig 5 bátor halandó
Selyemakác
Hold elől törékeny báját
selyem köntösébe rejti
Izzó csillag lesi álmát
s varázsát tán nem is sejti
Szendergésből Nap csókolja
szemérmes mosollyal ébred
Simogat karcsú zöld ujja
és mesébe bódít Téged.
címkék: saját, természet, vers és kategóriák: saját vers
Hangját hallatta eddig 2 bátor halandó
Versajánló: Lir Morlan - Szeress kérlek
Szeress kérlek by Lir Morlancímkék: ajánló és kategóriák: versajánló
Még senki nem szólt... És te?
Tíz éve
Tíz éve, hogy szüntelen féltelek
vigyáznám én minden drága lépted,
Évtizede Téged reméltelek,
azóta is őrzöm én az élted.
Most emlékszem az éjszakára,
kínok között léptél ki a fénybe,
vártam Rád akár földi csodára,
akkor pólyáltalak a reménybe.
Tíz éve remélem naponta én,
hogy könnyeid ritkán mossák arcod,
és nem sérül lelked harc mezején,
míg Te megvívod élettel harcod.
Tíz éve velem vagy, szívemben élsz,
és én 10x10 évig kívánom,
sose kínozza meg lelked a félsz
boldog szülinapot, Dóri lányom!
címkék: gyermekeimnek, saját, vers és kategóriák: saját vers
Még senki nem szólt... És te?
Gyermekemnek
Kicsi arcodon megint a bánat ül,
Lelkedben morc dacod vihara feszül,
Szemedből a könnycsepp lassan legördül,
Szájad szorítod de mégis legörbül.
Ki nem ismer hiszi tán, gondod nem nagy,
Melengetsz ha szívedben enged a fagy,
Ragyogsz arra ki téged szeretni hagy,
Lehull az álca, végre pőrén Te vagy.
Keserűt aratsz, ha csak könnyeket vetsz,
Mézest, ha szépet faladon átengedsz,
önmagad legyen kit elsőül szeretsz,
Utadon boldog leginkább így lehetsz.
(Zsófimnak)
címkék: dac, gyermekeimnek, saját, vers és kategóriák: saját vers
Még senki nem szólt... És te?
Álmodó
csillagpor kékje hófehér vágyon
hűvösen simít jöttödet várom
sóhajom illan hajnali ágyon
telihold fénye füröszti álmom
címkék: álom, saját, vers és kategóriák: saját vers
Hangját hallatta eddig 2 bátor halandó
Pipacs 3 felvonásban
Pipacs versben
Legszebb bája a kicsiny piros
selyemruhája, mit Nap kimos,
szellő szárít víg lebbenőre,
tánca ámít, és süt belőle
szerénysége, keverve cseppnyi
szolid béke illattal, ennyi.
S mégis mit megsúg, mennyi...
Pipacs haiku-ban
Új vörös tengert
vajúdott a nyár öle?
Mily pipacs-dagály!
Pipacs képben
címkék: saját, természet, vers, virág és kategóriák: saját vers
Hangját hallatta eddig 2 bátor halandó
Dacoló
Már nem várom, hogy felhívj holnap...
Táncba viszem a karcsú Holdat,
Felülök a Göncöl-szekérre,
S végighajtok a Tejúton végre.
Nem eszem meg a főzeléket...
Festek ujjal az Égre kéket,
Hófehér bodros bárányfelhőt,
Aranyszín Napkorongot rejtőt.
Nem rakok rendet a szobában...
Hűs tó vizét borzolja lábam,
Szitakötő gyémánt-nyakékem,
Magával röpít, ha megkérem.
Ma csakazértse fogok sírni,
Könnyeimmel homokba írni,
Ma csakazértis vidám leszek
Kertedbe gyöngykacajt vetek...
S ha kérded, ébredni mér' félek?
Ma sem hagyott álmodni az Élet.
címkék: dac, saját, vers és kategóriák: saját vers
Hangját hallatta eddig 2 bátor halandó
D.D.
búskomor Éj Fia
borongós szólama
hív
szomorú szépsége
lelkének kétsége
tűz
döbbenet arcodon
elhagyott alkonyon
vád
holdfényes kísértés
lidérces kesergés
hűt
nyomasztó ítélet
elveszett ígéret
fáj
szólamod csillagát
szenvedély issza át
címkék: saját, vers és kategóriák: saját vers
Hangját hallatta eddig 2 bátor halandó
Ma ne...
szavak nélkül most sokkal több vagyok.
Ma ne félts, csak engedj, ne fogd a kezemet
rabláncban nem nő édes szeretet.
Ma ne kímélj, szoríts, s érezd: a tűz lobog
össze nem török, égetni fogok.
Ma ne szólj, csak nézz rám, és ölelj át halkan
szeress és olvass a gondolataimban.
címkék: saját, vers és kategóriák: saját vers
Hangját hallatta eddig 2 bátor halandó